Zarándoklat,ok nélkül haldokol,
El nem ért még s az út remélem retour,
Visszajárok majd én is , hogy lássak
Lassacskán lehunyok,s majd eltelik pár nap,
Párnak közt bánt majd egy gondolat,
Hogy gondatlanságból elkövetett, s nem kövezett meg,
s ez csak öt hónap?
Holtomiglan homlokodig hajolva ,támasztva gondolkodok,
De látom , hogy más erőlködik, akkor is csókra gyúl a szám,
Ó ha számtalanszor újrajátszhatnám,
Elejétől, első verejtéktől a véréig,
Ereimtől s szemeidtől gyúlva örök halálom lehetetlen végéig,
Ott újra már nem jár a korsó a kútra,
Csak padlóig nyomva a gázt, s egy rövid
Utolsó sorban, korban , ahol kietlen por van,
Megnyugodtam, s utam véget ér, ha pennám törik.
Örökké.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése