Neked

Fontos vagyok a mának, bár nem érzékelteted velem,

Úgy ennék valami kevésbé édeset, hogy a jövőnek is fontos legyek,

Van értelme ennek?
Emlékszem , sikamlós barna szemekkel mondtad nekem a konyhában,

hogy menjek el.

Nem mertem, csak összepakoltam. Nem volt buszjegyre pénzem.

És a sodort cigarettámba is már csak egy kevés dohány jutott.

Messze futottam volna, de mégis hiányzott az a sok kéznyom a falakon,

Mikor részegen mentem haza.., meg kellett támaszkodnom.

Te sohasem nyújtottad ezt nekem , nem gondolkoztál az élet értelmén.

Bánatosan keltél fel minden hétfőn, hagytál egy csésze kávéra valót a pulton,

És felhívtál, hogy el ne késsek. Pedig mindig elkéstem , utáltam ugyanazokat az embereket,

ugyan azzal a bamba életunt fejjel a buszon,...Utáltam hogy azt hittem több vagyok.

Nálunk fertőz a boldogtalanság, olyan örökletes mint egy betegség,

Úgy szeretnék egyszer alternatíva lenni, legfőképpen a tiéd.

Barátomnak

Napok óta nem enyhült a fejfájásom,
Próbáltam nem rá gondolni,
Sem magamra, nem úgy mint a legjobb barátom,
aki saját magára gondol maszturbáció közben,
és a szemére csúszik a hajpántja,
csak egyre jobban fáj, akárhányszor magas lónyerítés hallatszik,
és fájnak a vasárnap reggelek is amikor a a hangyaboly megindul,
valami hitért a templomba, én nem hiszek az orvosságokban,
nem aludtam négy teljes napja mert folyamatosan rá gondolok,
és arra a parfümre amit már három hónapja csikarja az orromat.
ez valamiféle allergiás reakció lehet,
belülről viszketek, a hidegrázás már nem módi, pedig úgy elmennék már innen,
befejezném a verseimet, gyógyszert szednék mielőtt elalszok,
elmondanám hogy a hajpánt sem módi már,
elmennék hitért vasárnap a templomba.

!

Elnézést tanárnő ki kell mennem a mosdóba , egy pillanat és jövök.