Neked

Fontos vagyok a mának, bár nem érzékelteted velem,

Úgy ennék valami kevésbé édeset, hogy a jövőnek is fontos legyek,

Van értelme ennek?
Emlékszem , sikamlós barna szemekkel mondtad nekem a konyhában,

hogy menjek el.

Nem mertem, csak összepakoltam. Nem volt buszjegyre pénzem.

És a sodort cigarettámba is már csak egy kevés dohány jutott.

Messze futottam volna, de mégis hiányzott az a sok kéznyom a falakon,

Mikor részegen mentem haza.., meg kellett támaszkodnom.

Te sohasem nyújtottad ezt nekem , nem gondolkoztál az élet értelmén.

Bánatosan keltél fel minden hétfőn, hagytál egy csésze kávéra valót a pulton,

És felhívtál, hogy el ne késsek. Pedig mindig elkéstem , utáltam ugyanazokat az embereket,

ugyan azzal a bamba életunt fejjel a buszon,...Utáltam hogy azt hittem több vagyok.

Nálunk fertőz a boldogtalanság, olyan örökletes mint egy betegség,

Úgy szeretnék egyszer alternatíva lenni, legfőképpen a tiéd.