Mint húrok, úgy remegnek a pilláim
És felrázza a gyomrom a kilométerperóra,
Száraz a torkom,. túl három villányin,
Bűntudat, hogy a Badacsony hasal mégis a tóra,
Utolsó nap, füstös műanyag illat,
Félig lecsukott szemmel a lámpák,
Suhanunk, fényük halványul,
Tudom , hogy a pirkadatot későbbre várták,
Mi csak koccintunk az elmúlt hónapra,
Kórlapra volt írva hogy belelázadtunk,
S ki izzadtuk láblógatva a mólón,
A Balaton is csak egy folt maradt ,
Bőrönd alján egy olcsó pólón,
Még megállunk a kilátónál magasan,
Csak harapjuk a szelet, ez szerelem
Hisz' a túlpart fényei mint apró ledek,
Utoljára megmelengetik a szívemet.
