A senkinek szánt vers

Senkinek szánt vers címe: indokolatlan,
Tudat alatt íródott bár,
Valamikor hozzád írtam elfelejtett szembogár,

Tudatlanság, mint lázas testnek a hideg paplan,
Nevedet rég nem tudom már,
Ez könnyít igazán rajtam, ismeretlen szép szempár,

Senki vagy, s mondd meddig őrizlek magamban,
Egyetlen reménysugár,
Hisz eltűnsz majd mint hajnalban a szentjánosbogár.

Zarándoklat.

Zarándoklat,ok nélkül haldokol,
El nem ért még s az út remélem retour,
Visszajárok majd én is , hogy lássak
Lassacskán lehunyok,s majd eltelik pár nap,
Párnak közt bánt majd egy gondolat,
Hogy gondatlanságból elkövetett, s nem kövezett meg,
s ez csak öt hónap?
Holtomiglan homlokodig hajolva ,támasztva gondolkodok,
De látom , hogy más erőlködik, akkor is csókra gyúl a szám,
Ó ha számtalanszor újrajátszhatnám,
Elejétől, első verejtéktől a véréig,
Ereimtől s szemeidtől gyúlva örök halálom lehetetlen végéig,
Ott újra már nem jár a korsó a kútra,
Csak padlóig nyomva a gázt, s egy rövid
Utolsó sorban, korban , ahol kietlen por van,
Megnyugodtam, s utam véget ér, ha pennám törik.

Örökké.

Karácsony.

Karácsony napja van , és ilyenkor úgy illene , hogy szeretet költözik minden ember szívébe és habár csak egy napra de mégis szebbé tesszük, és fénybe öltöztetjük a világot. Így kellene lennie a reklámokból jól ismert családi idill, kandalló , egy szép fa vörös díszekkel és egy boldog család. A valóság már kiábrándítóbb, nem is tudom mi a furcsa , az hogy a kilátástalanság és a szegénység mérgezi az emberek lelkét vagy a rengeteg pénz. Azt hittük , hogy a szegénység össze tartja a családot , de én csak kiábrándult embereket látok magam körül mindenhol. Reméltem , hogy ma egy kicsit elfelejtünk mindent, mindent ami rossz és egy-egy őszinte mosoly költözik majd az arcokra... de tévedtem ha ma nem történik meg a régen várt csoda , akkor sohasem.

Előszó-ba

Belépsz és dohányfüst, szemet csillogtató,
Mediterrán meditálván pihen szemed a sárgán,
Nem sápadt el a zöldtől,attól hogy itt tört
Én itt töltöm be testemmel a teret, bent meleg,
Kint a hideg, belülről poros a lámpa búra benne halott moly,
Égő cigaretta felette komor szmog-gomolygón,
Egy nikotin örömtől keserű halovány mosoly,
Tombol a Zen, itt meghitt és megint lélegzem,
Bárpult alá katapultált, kábultan , habár csak múlt
Ami volt, Kinőtt kabátomban ERGO gyermekkoromban
Édesen komor mint olvadt mézes negro,
Ez fiatalságomnak halotti tor,
Itt nem járt még arisztokrata,, nyoma sincs,
Bár egy két bekapott figura araszolt s stikában
Itt történt egy néhai első csók, de kevés volt , hogy tovább éljen,
Kevés volt a bók, csokoládé és csókolom, mint alom,
Televizelt, mint televízióban a hülye segg halomban,
Ha szesz-álomból felébreszt a nesz, káromkodva árad a hülyeség,
Kell még ez a hely még két ravasz pillanat ,
És kiiszom azt ami a pohárkámban megmaradt,
Mert itt született meg ez is  minden szavában
Üdv az előszobában.

Senkisemmi.

Nem voltam senki, csak én voltam ki más,
Semmiség sem, bár lehettem volna messiás,
Kikiáltott király, kétszólamú kántor,
Létezésről lihegő, magányos lelki pásztor,
Csak pár sor lettem volna, üres posztó,
Rím osztó, ki fásultan pihen , hol hátának dől a hárs.

Győzött az élet, ital , pénz , és érdek,
Két kezével imádkozva kért, hogy másképp éljek,
És rájöttem , hogy fájó önmagam keresése,
Egy mély korty , savas, romlott élet vanília shake-je,
Sok ember, síró rívó help! maroknyi Rivo,
Önmagát pusztító, tisztító tűz, depresszió.

Nem lettem több , mint olvadó ólom katona,
Egy percet siető, noname karóra,
Tűzzetek karóra,mert nem lettem trend ember,
Ez a standard , hogy egy korty alkohol reklámszatyorból,
Hogy az ember por lesz, de előtte homeless,
Akkor már csak fikció az ambíció.

A NEMLÉT bontakozik ki itt minden sorban,
Mert nem voltam senki, és az vagyok aki voltam.

Buszos...

Suhanunk, és a nap már vörösre csókolta a horizontot,
Megfolyt tustinta felette az ég,
Futnak a fák, monoton összefolynak,
Fáradt zsivaj, agyamban a motorfék,
Zakatol, és egy pillanatra elhagyom a teret,
Tejbegríz ízét váltja számban kávé,
Fejem sűrű gondolatoktól zsúfolt BKV,
Majd pislogva visszatérek, vízpárától olvad mellettem az üveg,
Szüntelen száguldunk, szem se rebben, majd hatásszünet.

Slejm Poet Try..

Át kelek , tudom valami ott maradt,
Fehér csíkok vándorolnak át a talpam alatt,
Itt minden hanyag, összetört történelem,
Értetlenségből fakadó értéktelenség nekem,
Kihalt város zaja, csendes éji szerenád,
Nyugalom kell most, pár felebarát,
Ritmizálva villogó 21-es fénye bánt,
Megrázom még magam , hogy a hideg járjon át,
Meddő vagyok, újat már nem szülök újabban,
Fagyban járok,kősziklaként, egy szál újatlanban,
De majd kopogtat s beköszön a Kúlt-Turha,
S poéták szavalnak majd  orrttúrva,
Orvul, majd én is bekiáltok, minden szó szúr,
Gondolkodok tehát szarok a világra torzul,
Azt hiszitek kiégtem , mint egy eldobott chick,
De maradok ember, nem leszek betonplasztik.