Át kelek , tudom valami ott maradt,
Fehér csíkok vándorolnak át a talpam alatt,
Itt minden hanyag, összetört történelem,
Értetlenségből fakadó értéktelenség nekem,
Kihalt város zaja, csendes éji szerenád,
Nyugalom kell most, pár felebarát,
Ritmizálva villogó 21-es fénye bánt,
Megrázom még magam , hogy a hideg járjon át,
Meddő vagyok, újat már nem szülök újabban,
Fagyban járok,kősziklaként, egy szál újatlanban,
De majd kopogtat s beköszön a Kúlt-Turha,
S poéták szavalnak majd orrttúrva,
Orvul, majd én is bekiáltok, minden szó szúr,
Gondolkodok tehát szarok a világra torzul,
Azt hiszitek kiégtem , mint egy eldobott chick,
De maradok ember, nem leszek betonplasztik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése