Senkisemmi.

Nem voltam senki, csak én voltam ki más,
Semmiség sem, bár lehettem volna messiás,
Kikiáltott király, kétszólamú kántor,
Létezésről lihegő, magányos lelki pásztor,
Csak pár sor lettem volna, üres posztó,
Rím osztó, ki fásultan pihen , hol hátának dől a hárs.

Győzött az élet, ital , pénz , és érdek,
Két kezével imádkozva kért, hogy másképp éljek,
És rájöttem , hogy fájó önmagam keresése,
Egy mély korty , savas, romlott élet vanília shake-je,
Sok ember, síró rívó help! maroknyi Rivo,
Önmagát pusztító, tisztító tűz, depresszió.

Nem lettem több , mint olvadó ólom katona,
Egy percet siető, noname karóra,
Tűzzetek karóra,mert nem lettem trend ember,
Ez a standard , hogy egy korty alkohol reklámszatyorból,
Hogy az ember por lesz, de előtte homeless,
Akkor már csak fikció az ambíció.

A NEMLÉT bontakozik ki itt minden sorban,
Mert nem voltam senki, és az vagyok aki voltam.