Elhullt már a fény, s kihalt a bálterem,
Képzelt prímás játszik,antik, kopott hangszeren,
Lakk törött, de még örök a zsivaj,
Lent a szószedetnél érthető csak tömött szavaival,
Alsószoknyák, báli ruhák ostorozzák a jelent,
Nem tudhatja más , hogy mi történt idebent,
Bennem, benned is él még s hogy mit jelent?
Örökre lecsukott zongorát, Lisztet és Chopint,
Néha gömb sokoldalúan dalol valami elhangolt hangon,
S kalapál , hogy az öreg bálterem mint ama éter hazavár,
Felszögelt függönyökön messze a kortárstól,
Édes múlt szinonima avagy: vattacukor pókháló,
Vörös bársonnyal bevont fotelekben fotoszintetizálok
Merítek álmokból,kéjtől s mámortól ,
De ezekért kár volt, nap mint nap ide járok,
Hogy könnyítsek magam önző fájdalmán,
Még utoljára bepillantok párat porlepte ablakán.......
...nem kell minden jól hangzó mondatot, hasonlatot stb leírni, van, hogy nem illik bele. ilyen a "szószedet", egyből párhuzamot keres, igényel a bálteremmel - az írott szöveg, mint motívum jelenik meg, feleslegesen, lentebb kiderül a párhuzam nem jött létre, nem is akart: a (bál)terem a központ, ez kerül centrumba, ez bontódik, bontakozik ki. jönnek további kiugrások, bár már finomabb kontextusban, pontosabban már van kapcsolat, nekem mégis szükségtelen, inkább kicsapongás, vagy a mondanivaló kimondásának keresése - nem finom átívelések, közvetve viszik csak tovább a cselekményt. rímkényszert is érzek, hogy akár egész sorok a rím kedvéért születtek. fotoszintetizálni márpedig nem tudunk. képzavar. van egy keskeny határ jó és nem jó között, amilyen keskeny, olyan éles, de hogy kinek hol helyezkedik el - szubjektív. nálam a ló túloldalán: fotoszintetizálásra az ember képtelen. bepillantani párszor lehet, nem párat. az utolsó gondolat a negatívumokhoz a túldíszítettség. itt annyit tesz, hogy a jelzős szószerkezetek dominálnak, túl sok van belőlük, de még így is jóval kevesebb, mint általában a kezdőknél (a kiemelt hibák, olvasásélményem szerint: típushibák, érdemes kezdő, amatőr költőket olvasni, összehasonlítani, ilyenkor még könnyen lehet). tetszett a nyitás, a könnyebb hely- és helyzetrajzok is sikerültek, a befejezés rendben van. szép költői képek, a vörös szín a lírai én mögött mint a Kubrick filmben, ezek jók, magyarázni hogy miért, oldalakon át dicsőíteni nem szoktam, a hozzászólás rész -gondolom- nem erről szól. javasolni csak a szokásosat tudom: olvasni sokat, régit, kortársat. meg írni! azt is sokat. és átgondoltabb verseket. az alkotás tudatalatti folyamat, de a megértés tudatos, érzést éreztetni kell, egy mondanivalót érteni. azt hiszem, az írás ezen a két szinten történik.
VálaszTörlés-s-